• 

Van Valakim, Ki megbocsát,
ha vétkezik szegény fejem.
S bajomhoz is megérkezik,
ha messzire elkóborol netán szívem.
Szeretete utolér és visszaviszen oda,
ahol testvérszívek vannak velem.
Oda,hova kerítést von a kegyelem.
Van Valakim, Ki még soha el nem hagyott.
Van Valakim, Ki úgy szeret, ahogy vagyok.

 

Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.

Van olyan időszak mindenki életében, mikor semmi nem akar jóra fordulni, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Muszáj mindig annak történnie, amire az előzmények alapján számítunk? Nem történhetne egyszer, véletlenül, valami más?. Azt képzeljük, a hajunknál fogva ki bírjuk rángatni magunkat a boldogtalanságból! Nem mert csak arra vagyunk képesek, hogy ide-oda tologassuk a különféle nyomorúságainkat! Igazából már nem is emlékszel rá, mit vagy kit keresel , akkor rájössz, hogy nincs is itt mit keresned, hogy nem fogsz találni semmit, vagy senkit, hogy maradsz ott ahol vagy, nem fog változni semmi és nem vár rád az ég világon senki, de senki. Ez lesz a mélypont, de legalább megnyugszol, elmosolyodsz, mert tudod ennél már csak jobb jöhet...

 

"Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből. Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben. Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek. Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok. Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne akarjátok birtokolni egymást. Hagyjátok meg a másik függetlenségét. Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni. Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk"

 

Az igazi nő

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell nézni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a ...tovább »harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyol táncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei hatalmát vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van." Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot?

Arne Garborg